Mi a dolgom a világban?

2017.05.10

Úgyis feltehetnénk a kérdést: "Mi a dolgom a világomban?". Mert ez lenne a helyes. Hiszen nekem csak a saját világomhoz van közöm. Mi is az én világom?
Amit megteremtek magamnak: a munka, amit én választok, a család, akiket én választok, a barátok, akiket szintén én választok, stb.. és a sorsom, amit magam írok.

Tehát a világ a saját döntéseimen és a saját "szemüvegemen" (látásmódomon) keresztül nézve.

Mivel teremtem meg magamnak a világom?


A gondolataimmal és az érzelmeimmel. Miért lehetséges az, hogy ugyanarról a dologról minden ember kicsit másképp gondolkozik? Egyszerű: mindenki máshogy éli meg. Más megtapasztalásokat, programokat, érzelmeket társít ugyanahhoz a dologhoz. Más programokat írtak neki a felmenői, más élményeket élt át az élete során és mindenkiben más a félelem-szeretet aránya. Ezért mindenki más szűrőn keresztül tekint a világra. Tehát magunk teremtjük a világunkat, más-más tükörbe nézünk, amikor a külvilágunkat szemléljük, mindenki a magáéba.

Vizsgáljuk csak meg a gyermekek világát. Ők mese-tudatban élnek. A meséken keresztül -amit édesanyjuk mesél nekik- teremtik a világukat. Valóságos sárkányokkal, tündérekkel, húsvéti nyuszival, télapóval, angyalokkal élnek. Nem kérdés számukra, hogy jónak kell lenni, hogy a télapó ajándékot hozzon. Nekünk, felnőtteknek van inspirációnk jónak lenni? Nekünk ki hoz ajándékot, ha megérdemeljük? És egyébként is, mivel lehet kiérdemelni?

Az általunk adott ajándékok a külvilágunkból ragyognak vissza ránk.

Minden gondolatunk azzá válik, amit látni szeretnénk. Minden másodperc az életünkben egy olyan pillanat, amikor tiszta lappal indulhatunk egy másik úton, egy másik látószögből nézhetjük a világot, benne az embereket és a szituációkat. Vagyis megváltoztathatom a világom, a VILÁGot.
Még a múltat is: a múlt eseményeihez kötődő érzelmeimet. És ha az érzelmeket (érzeteket) átértékelem, más fényben látom majd a múlt fájdalmait, a sérelmeket és a szituációkat. A szeretet eszközével mindez megváltoztatható. Ha szeretettel gondolok ezekre a fájdalmakra, és azokra akik okozták, akkor megbocsátás lesz az eredmény. Megbocsátás önmagamnak és másoknak. A megbocsátás pedig békét hoz a szívbe. A béke pedig maga a HARMÓNIA. Hát ez a dolgunk a világban. Nagyon egyszerű a feladat és mégis számtalanszor eltévedünk az útvesztőkben. Pedig a mindenre megfelelő válasz a SZERETET.