A sorssá vált tett

2017.09.07

Sokszor halljuk, azt a szót, hogy "karma", meg hogy ez "karmikus dolog". Sokan tisztában vannak már e szó jelentésével, de azt látom, hogy mások csak használják, és nem igazából tudják, mi a szó valós értelme. Vagy csak sejtik. Úgy éreztem, jó lenne, ha ezt a fogalmat megértenénk mindannyian, megismernénk az üzenetét, mert végtelen szerepe van önmagunk megismerésében.

A karma olyan, mint egy mérleg: két serpenyője van, az egyik serpenyőn "adok" a másik serpenyőn "kapok" felirattal.


Az ősi törvény értelme: amit adok, azt kapok (erről már írtam korábbi cikkeimben). Hivatalos megfogalmazásban a karma a sorssá vált cselekedet.
Tehát minden, amit teszünk visszahat ránk. Ez az ok-okozat ősi összefüggése, kölcsönhatása. Ez az Univerzum örök törvénye. Megteremtjük az okot a cselekedetünkkel és megszületik belőle az okozat, ami visszahat ránk. A mérleg serpenyői mindig (kivétel nélkül!) egyensúlyban vannak. Amit adsz a külvilágodnak, annak az okozata fog visszatekinteni Rád a "kapsz" oldalon. Nem biztos, hogy ugyanonnan érkezik majd a visszacsatolás, ahová adtad, de hogy visszavetül Rád, az biztos.

A karmát nem szabad összekeverni a sorssal... 

A karmát nem szabad összekeverni a sorssal, de az eleve elrendeléssel, és az újraszületés tanával sem.

Ezek mindegyike önmagában más-más jelentéssel bír, bár az újraszületés (reinkarnáció) tanának fontos része a karma, mert a keleti vallások és filozófia szerint előző életeink cselekedete is visszatükröződik és születésünkkor már érvénybe lép a karma törvénye: vagyis előző életeinkből is hozhatunk magunkkal feladatokat azáltal, hogy régi tetteink visszatükröződnek ránk.

A karma akkor lehet sors, ha nem a véletlenek sorozataként tekintünk rá, hanem a karma törvényeinek tudatában élünk, annak erkölcsi mélységeit megismerve irányítjuk cselekedeteinket.       M.B.

A karma értelmében cselekedetnek számít a kimondott szó és a gondolat is. Mert ezek is megjelennek az energetikai rendszerünkben, mely folyamatosan sugároz mindent a külvilág számára, ahonnan majd visszaérkezik, hogy megismerhessük és megtanulhassuk önmagunkat. Ha a karma törvényei szerint tudatosan élünk, szabad akaratunk által meghatározhatjuk sorsunkat.
Ha már a karmánál tartunk úgy érzem, beszélnünk kell a "bűn" fogalmáról is. Ezt azért tartom fontosnak, mert sok ember él manapság bűntudatban, a tettei súlya alatt, agyonnyomva a mindennapok boldogságának lehetőségét. Most itt a lehetőség, hogy megértsük "bűneinket" és ezáltal megbocsássunk magunknak. És ha már mindezt megértettük, akkor annak tudatában, 100%-os felelősséggel cselekedjünk, beszéljünk és gondolkodjunk

Országunk törvényei szerint tisztában lehetünk azzal, hogy mi számít bűnnek. Hiszen a törvény pénz-büntetéssel, vagy szabadságvesztéssel sújtja. (Ez is az ok-okozat kölcsönhatása, mert az elkövetett törvényszegés, a büntetés végrehajtásában visszahat az elkövetőre.)
De vajon mi a bűn egy magasabb szinten? Az Újszövetség eredeti nyelvén mély jelentőség-tartalommal bír ez a szó. Az Újszövetséget arámi nyelven írták (Arámi bibliai ország volt a mai Szíria helyén), ez egy afro-ázsiai nyelv. Ezen a nyelven beszélt Jézus is az apostolokkal. 

Arámi nyelven a bűn: cselekedet, amellyel elvétetted az eredeti célt.

Mi lenne az eredeti cél? Az eredeti cél a boldogság. A szeretet. Minden tettünk, gondolatunk a boldogságra való vágyódásból születik. Hogy harmóniába kerüljünk. De néha elvétjük ezt a célt. Mert tévesen azt hisszük, hogy "rossz úton" (nem erkölcsös) is elnyerhetjük a harmóniánkat, a boldog állapotunkat. Pl. Valaki hív minket a telefonunkon és látjuk, ahogy a mobil kiírja a hívó fél nevét. Tudjuk, hogy amiért hív, az egy kellemetlen téma. (Pl. tartozásunk van felé.) Igencsak nincs kedvünk felvenni a telefont és konfrontálódni, mert tudjuk nagyon jól, hogy ki kell lépnünk a komfort-zónánkból. Inkább nem vesszük fel, csak tologatjuk a beszélgetést. Aztán amikor már nem lehet tovább húzni, egyszer csak felvesszük a telefont és arra, hogy mennyit keresett már minket az illető, védekezés képen azt mondjuk: "bocs, nem láttam, hogy hívsz". Ennek a rövid történetnek az a tanulsága, hogy meg akartuk őrizni a saját harmóniánkat (nem akartunk kilépni a komfort-zónánkból), nem akartuk "beszennyezni" annak a napnak a felhőtlen boldogságát egy ilyen "keserű ízű" telefonbeszélgetéssel, vagyis a boldogságunk volt a cél. Mégis elvétettük ezt a célt, mert rossz utat választottunk. A hazugság és rejtőzködés útját, ami által a napunk sem tudott igazán boldoggá válni. Pedig a telefonhívás is csak egy múlt cselekedetünknek az okozata. Az abból fakadó hazugságunk pedig egy újabb ok lesz, ami beíródik a karmánkba

A karma tehát szorosan összefügg az erkölccsel.

Csak akkor lehetünk boldogok, harmonikusak, ha belül is azok vagyunk. Minden gondolatunkban, szavunkban, cselekedetünkben. A boldogság boldogságot szül. Ha a harmónia energiái lengik körbe lényünket, és azt sugározzuk magunkból, akkor ez is hat majd vissza ránk. A rend, mindig bennünk kezdődik. Önmagunkon belül. Ha szeretettel vagyunk önmagunk és mások felé, mi is azt kapjuk vissza. Legyünk hát maga a SZERETET...

Elvesztett gyermekek üzenetei - előadás Budapest 2017. 11. 16.

Többet az előadásról itt >>>