Blog

Értékes gondolatok Márkus Barbarától
 

Az általunk adott ajándékok a külvilágunkból ragyognak vissza ránk. Minden gondolatunk valósággá válik. Minden másodperc az életünkben egy olyan pillanat, amikor tiszta lappal indulhatunk egy másik úton, egy másik látószögből nézhetjük a világot, benne az embereket és a szituációkat. Vagyis megváltoztathatom a világom, a VILÁGot.

A legtöbben nem hisznek abban, hogy hatalmukban áll megválasztani, mit éreznek, mit gondolnak. A világra és a környezetükre úgy tekintenek, mint valami rajtuk kívül álló dologra. A környezetük történéseit, szereplőit pedig saját érzelmi-gondolati állapotuk szerint értékelik és belehelyezik különböző "dobozokba" (amiket valaha már a tapasztalásuk...

Sokszor halljuk, azt a szót, hogy "karma", meg hogy ez "karmikus dolog". Sokan tisztában vannak már e szó jelentésével, de azt látom, hogy mások csak használják, és nem igazából tudják, mi a szó valós értelme. Vagy csak sejtik. Úgy éreztem, jó lenne, ha ezt a fogalmat megértenénk mindannyian, megismernénk az üzenetét, mert végtelen szerepe van...

Valójában miért kell megbocsátanunk? Sokan azt gondolják, hogy a megbocsátás csak a másik emberért történik, hogy aki megbántott bennünket, megkönnyebbüljön a megbocsátásunk által. Ki a szenvedő a megbántott, vagy a megbántó?

Megszületésünk pillanatától kezdve folyton hatással van ránk környezetünk (a nagy tükör). Alakítja jellemünket, formálja világunkat, erősségeinet és gyengeségeinket személyiséggé gyúrja. Folyamatos kölcsönhatásban vagyunk vele. Minden pillanatban pulzálva hat ránk és mi is hatunk rá.

A két pólus

2017.06.19

Nem rég ráébredtem, hogy a világot két dolog mozgatja:
A félelem és a szeretet. Minden döntésünket ebből a két forrásból hozzuk meg. E szerint a kért pólus szerint fordulunk az emberek felé, teremtünk, vagy nem teremtünk kapcsolatokat, bízunk, vagy bizalmatlanok vagyunk a világgal.

Úgyis feltehetnénk a kérdést: "Mi a dolgom a világomban?". Mert ez lenne a helyes. Hiszen nekem csak a saját világomhoz van közöm. Mi is az én világom?
Amit megteremtek magamnak: a munka, amit én választok, a család, akiket én választok, a barátok, akiket szintén én választok, stb.. és a sorsom, amit magam írok.

A boldogságot mindig a kapcsolatainkban keressük. Egy másik ember szemében jónak lenni... A másik véleménye által ítéljük meg magunkat, ezért törekszünk rá... De hogyan találhatjuk meg az egyensúlyt? A boldogság egy állapot, vagy inkább nézőpont?